1x22

Damon:Azta,de nagyon retró vagy!
Stefan:Hogy hogy te itt?
Damon:Mégis hol lennék?Bonnie lenullázta a Gilbert találmányt,Isobel jobbra el és az Alapítok napja van.Jöttem vattacukrot enni és lenyúlni a csajod.
Stefan:Ne kezd megint Damon!
Damon:Jajj,ezt te kezdted öcsi,a féltemtoledElenáthagydbékén szöveggel
Vagy talán nem?
Stefan:Legalább megjegyezted.
Damon:Tessék...mit?
Semmi humorérzéked Stefan
Stefan:Csak ehhez a fajta...humorhoz nincs.. érzékem
Damon:Az enyémhez?Miért?Ez új.De mondjuk értem.Én vagyok a jobb,a szebb,az erősebb és most,hogy Katherine kiszállt a meccsből,érthető,ha félve nézed,hogy rástartolok Elenára.De nyugi.Elena sajnos nem Katherine
Stefan:Így van.Ő más.

Tyler:Már bocsánatot kértem.
Caroline:Rámásztál az anyjára,őt meg péppé verted.Szerintem kevés egy ''bocs haver,sajnálom.''


Elena:Jeremy,légy szíves,ne legyünk már ilyenek egymással.
Jeremy:Dumálj le Damonnel még egy agyműtétet és akkor megint a befordult kisöcséd leszek.

Elena Damonnek:Szóval, szerintem le kéne állnod a kis flörtölő megjegyzéseiddel, és azzal a dologgal, amit a szemeddel csinálsz.

Damon:Annyi mindent érzek és képtelen vagyok kimutatni.Miért ilyen nehéz az élet?
Jeremy:Kuss
Damon:Velem te ne beszélj így.Én nem a nővéred vagyok.Állj meg!És ővele sem beszélhetsz így
Jeremy:Mi van engem nyírsz ki,miközben o vett hülyére,hm?
Damon:Kicsit gondolkodj el!
Jeremy:Kitörölte az emlékeimet
Damon:Nem!Az én voltam.Mert meg akart óvni.
Jeremy:Azt ne o döntse el!Engedj el,mert baj lesz!
Damon:Elájulsz még mielott kinyitnád a szád

Damon:Jó zsaru,rossz zsaru.Ez pazar
Stefan:Mit muvelsz,hm?
Damon:Vagánykodott.
Stefan:Akkor se szólj bele abba,hogyan oldják meg a bajaikat,jó?
Damon:Ja,hogy itt csak te lehetsz pozitív hős?Akkor bocs,elnéztem.
Stefan:Ne beszélj mellé.Jól tudjuk,hogy nálad csak a vér lehet pozitív.
Damon:Mar megint ezek a derrogáló szövegek.Jó, tessék.Akkor nálad mi a pozitív Stefan?Világosíts fel kérlek
Stefan:Oké.Mondjuk az egy pozitív dolog,ha valamit önzetlenül teszel és nem magadért és nem kérsz érte semmit.
Damon:Aha
Stefan:Igen,és miután ez tőled eddig is teljesen idegen volt,tokéletesen érthető,ha nem fogod fel...


Stefan;Annyira próbáltam meggyűlölni.De egyszerűen nem megy.
Elena:Mert fontos neked.És nekem is.De én téged szeretlek.

Jeremy:Mit keresel itt?
Damon:Anna meghalt.
Jeremy:Éreztem,hogy el fogom veszíteni.
Damon:Tudom,hogy kedvelted őt.
Jeremy:Eléggé.
Damon:Megölték.A szemem láttára,de hiába akartam  valahogy segíteni,nem tudtam.
Jeremy:Mért mondod el ezt?
Damon:Egyszer mar megszabadítottalak a kíntól,most is megtehetem,ha akarod.
Jeremy:Nézd,hiába vetted le az emlékeimet.A helyük megvan.Ha az okát már nem is tudom,de az urességet érzem.Nagyon.És azzal,hogy nem lesz múltam,a rossz dolgok nem válnak semmissé.
Damon:Amit Vickivel tettem,hiba volt.Őszintén sajnálom.
Jeremy:Anna szerint a vámpírok nem éreznek fájdalmat.Valahogy ki tudják ölni az emberi érzelmeket.
Damon:Ez így van.
Jeremy:És úgy könnyebb az egész?
Damon:Milyen egész?
Jeremy:Élni
Damon:Az élet mindig szar,Jeremy.A különbség az hogy vámpírként ezzel nem foglalkozol annyit.
Jeremy:Te is ilyen vagy?
Damon:Én is...sokáig próbáltam ilyen lenni.És úgy tényleg könnyebb volt.

Damon:Azért jöttem ebbe a városba,hogy elpusztítsam.Ma mégis úgy alakult,hogy megvédtem.Te érted ezt?Nem vagyok hős-tipus,nem teszek jót,nem a..kenyerem.
Katkerine(Elenaként):Talán mégis.
Damon:Nem.Nem,ez inkább az öcsém reszortja.Meg a tiéd,Bonnié,aki annak ellenére,hogy szívből utál,segített engem megmenteni.
Katkerine(Elenaként):És mi ebben olyan meglepő?
Damon:Az,hogy miattad tette.Vagyis ezek szerint,ott legbelül,azt érezted,hogy megérdemlem.Amit szeretnék neked megköszönni. 

Katherine:Szervusz,John.Viszlát,John.