1x20

Elena:Mi a kedvenc fajta...
Damon:A kedvenc fajta mije?
Elena:Mondjuk a kedvenc állatvére.
Damon:Óh,fujj
Elena:Poénkodással nem segítesz.
Damon:Csak magamon.Igyekezz.Más dolgom is van,mint itt ücsörögni.
Elena:Mondanám hogy fordulj fel de....
Damon:Háhá.Hát szereti a kutya vért.A pici,fehér,kajlafülű,szőrös kis kutyusok a kedvencei.

John:Szerinted anyád mit szólna ahhoz,ha egy vámpírral járnál?
Elena:Melyik anyám?


Damon:Az egész csak hiszti,nem fogja kiéheztetni magát!
Elena:Akkor miért csinálja?
Damon:Mert bántja,hogy megtámadta azt a lányt,ez olyan tipikus Stefanos mártíromság.

Damon:Lenne egy futásom a tanár úrral.
Elena:A tanár úrral?Alarickal?Ilyen nagy barátok lettetek?
Damon:Nekem nincsenek barátaim.

Damon:Mire számítottál,mi vár itt?Isobel,papucsban,hajcsavarókkal? (Alaricknak)

Damon:Nem megyek veled. Megpróbáltál megölni.
Alaric:Igen, hát, te meg is öltél.

Elena:Nagyon nehéz lesz kiölni belőle azt a mostmár 150 éves bűntudatot,hogy Katherinet miatta kapták el.
Damon:Miért talán miattam?
Elena:Nem,nyilván nem miattad de azért olyan ártatlannak ne hidd magad.Mert neked meg életcélod,hogy őt tönkretedd.
Damon:Elena doktornő,amellett,hogy ilyen pazarul meghatározta az öcsém lelki válságát tisztában van a tetteivel is?

Stefan:Nagyon fáj,iszonyúan fáj a tudat,hogy miket tettem és ez a kín,a kín végigkíséri az életemet.Pedig nem kellene mást tennem mint  átengedni magam a vérnek és ez a kín enyhülne,ilyen egyszerű.És én mégis küzdök ellene.De egyre inkább rettegek attól,hogy eljön a nap amikor már nem tudok majd küzdeni.És hogy ez valaki megsínyli.Akár te is.


Damon:Helyreállt a világ rendje.Te megint bambit iszol így én újra gonosz tesó lehetek.