Elena:Ne feledd ki segített!
Damon:Utálom is magam!
Damon:Jó mulatást a szépségekkel.Gondolj rám!
Damon:Rákérdeztél John bácsira?Együtt dolgoznak?
Alarick:Nem.
Damon:Nem együtt?
Alarick:Nem kérdeztem rá.
Damon:És a találmányra?
Alarick:Arra se.
Damon:Tud a kriptavámpírokról?
Alarick:Fogalmam sincs.
Damon:Egyáltalán kérdeztél tőle valamit?
Alarick:Bocs,de eléggé lefoglalt az is hogy hirtelen megjelent itt a halott vámpírfeleségem.!!
Damon:Sehol semmi emberség.
Alarick:Na pont ezt nem értem.Stefanban például van és rendes srác még talán beléd is szorult valamennyi bár te is egy szemét gyilkos vagy.De benne..nyoma sincs...
Damon:Akkor felejtsd el!Ne foglalkozz vele.Stefan pedig más.Ő minden emberi marhaságot meg akar élni és ezért magába rejti az érzelmeit,csak ugy-e az a gond,hogyha vámpír vagy akkor ösztönösen nem érezhetsz semmit.És Isobel is emellett van.Nem ismer bűntudatot vagy megbánást.Szóval tényleg jobb ha ezt lezárod.
Alarick:Te sem tudtad!
Damon:Dehogy nem,Ric.Pont ezért lettem ilyen jó arc.
Damon:Tényleg képes vagy rá?Ne sértődj meg,de te nem vagy Emily.Ő jól tudja mi a dörgés.
Bonnie:Gyakoroltam azóta.
Damon:Ez nem zongoraverseny,cica.
Stefan Damonnek:A történelem nem fogja megismételni önmagát, ami Elenát illeti.
Stefan:Zavar amit Isobel mondott
Damon:Mit is?
Stefan:Azt tudtam,hogy Elena fontos neked vagy hogy nem közömbös ahogy te sem neki.
Damon:Nah.Ez egy érdekes kis csevejnek indul
Stefan:Csak nem szeretném,ha ebből baja lenne.Már abból,hogy barátkoztok.
Damon:Egyetértünk,ha már a barátom.Sőt,ha jobban belegondolok,az egyetlen barátom.Hol itt a gond?
Stefan:Nem akarom,hogy úgy hangozzék,mintha féltékeny lennék...
Damon:Nem úgy hangzik,az vagy.
Elena:Damonnal biztosra mentél.Honnan tudtad,hogy odaadja nekem?
Isobel:Onnan hogy szeret téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése