1x03 idézetek

Damon:Nagyon színpadias ahogy ebben itt kiontod a lelkedet.Tele van hasonlatokkal.

Stefan:Az emberségnek a szikrája ott kell legyen még a fivéremben,valahol.Legbelül.De hogyan hívjam elő?És hogyan óvjam meg Elenát?

Elena:Felejtsd el!Nem tudom milyen hülye játékot űztök itt az öcséddel,de én kimaradok belőle.És nem érdekel mi volt a múltban,egyet jó ha előre tudsz,én nem Katherine vagyok.

Damon:Jó a trükk Elenával.Hadd tippeljek,vasfű a nyakláncban?Azt kell hogy mondjam,meg is lepődtem,nem nagyon szoktak ellenállni a kísértésemnek.Honnan szerezted?
S-Nem tok mindegy?
D-Nem mert végülis,elcsábíthatom másképp is.Vagy egyszerűen megeszem.
S-Nem.Őt te nem fogod bántani,Damon.
D-Mert?
S-Mert valahol legbelül te is érzel még iránta annyit.Én is féltem,hogy az emberség teljesen kiveszett belőled és hogy tényleg azzá a szörnyeteggé lettél,amivé válni akartál...
D-Nem csak akartam...
S-Akkor ölj meg!
D-Jó,hát....megtehetném...
S-Nem,nem tudnád.Ezer alkalmad lett volna rá,mégis...itt vagyok..elevenen.És nem teszel mást csak kísértesz engem már kerek 145 esztendeje.Katherine meghalt!!És te engem gyűlölsz ,amiért őt szeretted!Engem kínzol,mert ma is szereted.És ez,ez bátyám,az emberséged.

 Stefan:Azt hittem van rá remény,hogy valahol legbelül van még emberi Damonben,valami normális.De tévedtem.Benne már nincs semmilyen emberi érzelem.Se jóság,se kedvesség,se szeretet.Szörnyeteg lett,akit meg kell állítani.

Damon: Ó majd elfelejtettem, rohannom kell. Randim van. Izzad a tenyerem..kívánj szerencsét.